Aki munkát végez, az meg is sérülhet. Teljesen mindegy, hogy íróasztal mögött ül, vagy egy bányában dolgozik, a munkabaleset bekövetkezésének a lehetősége a munkaviszony szerves része. Hosszú, évszázadokig tartó küzdelem eredményeképpen születtek meg azok a szabályok, melyek törvényi garanciákat nyújtanak a munkavállalóknak mind a baleset megelőzés, mind pedig a baleset kivizsgálás körében.

Gyakran tapasztalom, hogy a felvett munkabaleseti jegyzőkönyvek sok esetben pontatlanok, de nem ritka, hogy jogszabályi rendelkezésekkel is ellentétben állnak. Bátran merem állítani, hogy a hazai munkabaleseti jegyzőkönyvezési gyakorlat még mindig az esetleges problémák elkerülését célozzák. Ennek alapján írásomban olyan fontos körülményekre hívom fel a figyelmet, melyek ismeretében a baleseti jegyzőkönyvezés és ennek következtében a baleseti kárrendezés is könnyebbé válhat.

Kiindulási pontként rögzíteni szükséges, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) rendelkezik arról, hogy a
„munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie.”

A törvény tehát a munkáltatók kötelezettségévé teszi a balesetek kivizsgálását. Ez egyrészről pozitív, hiszen a törvény alapján kötelező a munkabalesetek kivizsgálása, azonban problémás is, mivel a munkáltatóknak korántsem érdeke, hogy a balesetek körülményeit, de legfőképpen a saját felelősségüket megállapítsák.

A törvényhez fűzött rendelet azonban tovább pontosítja, hogy a munkáltatónak hogyan is kell eljárniuk a munkabaleseti jegyzőkönyvezés során. A Rendelet talán az egyik legfontosabb követelménye, hogy
„a munkabaleset kivizsgálásnak megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni - többek között - tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel, hogy az alkalmas legyen a munkabaleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására.”

Ennek alapján a munkáltatóknak például:

- fel kell tárnia a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, illetve azokat a tényezőket, melyeknek a sérülést eredményezhetté,
- a munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani, arról jegyzőkönyvet kell felvenni, fényképet, videofelvételt kell készíteni
- munkabalesetről információval rendelkező személyeket meg kell hallgatni
- a munkabaleset kivizsgálása során meg kell - példának okáért - állapítani, hogy a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok, eszközök, a munka tárgya (anyaga) megfelelően működtek-e?
- meg kell állapítani, hogy az egyéni és kollektív védőeszközök biztosítottak voltak-e?
- a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, az utasítást, jelzést, figyelmeztetést adó táblák, feliratok megvoltak-e?
- hogyan lett volna elkerülhető a munkabaleset?
- az összes lehetséges javító intézkedést, és ezek függvényében azt, hogy mit kell tenni hasonló baleset megelőzése érdekében, mennyi időn belül? stb...

Fontos szabály, hogy a munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a megállapított összefüggések, körülmények tényszerű alátámasztásáraLátható, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyvezés igen komplikált folyamat, melyet a munkáltatók jellemzően az általuk alkalmazott „munkavédelmissel” igyekeznek ellensúlyozni. Ez a szaktudás azonban olcsópénz ahhoz, amibe egy rossz kivizsgálás, vagy jegyzőkönyvezés kerülhet.

Javasolom tehát minden munkáltatónak, hogy munkabaleset esetén ne elégedjenek meg egy ember vizsgálati eredményével. Igen is járjon a cégvezető, a HR-es utána, hogy pontosan mi is történt. Ha tehetik, akkor pedig tényleges és ellenőrizhető szaktudással rendelkező szakértőt vonjanak be a balesetek kivizsgálásába, lehetőleg ügyvédi segítséggel.

Munkavállalóknak pedig ismételten javasolom a korábbiakban írt tanácsaimat, melyet itt a blogomon érhetnek el.

Dr. Ikanov Gábor, kártérítési ügyvéd 

FONTOS:
 Jelen poszt tartalma semmilyen esetben sem minősül jogi tanácsadásnak, azt a szerző csupán tájékoztató jelleggel helyezi el. A szerző külön felhívja a figyelmet arra, hogy a témában írt írása nem kimerítő jellegű, az nem pótolhatja a kimerítő jogi tanácsadást.