Mindent a baleseti károsultak jogairól

A BALESETI JOGÁSZ

Ne a sérült legyen az áldozat!

A hat leggyakoribb átverés munkahelyi baleset után

2019. április 24. - balesetijogasz

doctors-glass-hallway-127873.jpg

A munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emléknapja alkalmából (Április 28.) hat olyan gyakori esetet mutatok be, melyekkel a munkáltatók becsapják a munkavállalókat. Véleményem szerint az emléknapnak azt is szolgálnia kell, hogy a bekövetkezett balesetek után megvédjük a sérült munkavállalókat és nem hagyjuk, hogy a munkáltatói átverések áldozataivá váljanak.
Ne legyen ugyanis senkiben se kétség, a munkáltatóknak ma is az a célja, hogy a munkahelyi balesetek után kizárják, illetve minimalizálják a felelősségüket. Jelen írásomban azokat a legfontosabb eseteket írom le, melyekkel nap, mint nap szembesülök praxisom során.

 

Vállald el a felelősséget esete


Bár elsőre kicsit furcsának tűnik, hogy ugyan miért is akarna bárki felelősséget vállalni azért, amit el se követett és ráadásul ő a szenvedő alanya is?! Sokakat talán meglep, de ez nagyon gyakori eset, melynek alapvetően lélektani okai vannak. A baleset okozta stressz helyzet, az áldozati szerep ugyanis mind-mind olyan tényező, melyben nagyon könnyű a sérült munkavállalót félrevezetni. Nagyon, de nagyon gyakori eset, hogy a munkavállaló közvetlenül írásba adja a balesete után, hogy az csak és kizárólag az ő hibája, senki másé. Ezzel a nyilatkozatával pedig végérvényesen megmenti a munkáltatót tetemes bírságoktól, kártérítéstől, illetve ún. „TB regressz” igénytől is (pl: kórházi kezelési költség, táppénz költség, baleseti járadék összege, baleseti rokkant nyugdíj összege megtérítése, stb.)
Hogy ezt miért is teszik? Mert bedőlnek a munkáltató ígérgetésének, lelki nyomásának, példának okáért ilyen mondatoknak:

„Vállald el a felelősséget, majd mi utána mindent kifizetünk neked később.”
„Ne tegyél tönkre minket, mi adtunk neked idáig munkát.”
„Legyél tekintettel másokra is, ne csak magadra gondolj.”

A fenti és az ezekhez hasonló mondatok, mind a munkavállaló lelki világára hatnak egy borzasztóan kiszolgáltatott helyzetben. De mit is vállal a munkáltató? Tulajdonképpen semmit! Csak egy valótlan tartalmú vallomás kicsikarása a célja, melyet alapesetben neki is kell jegyzőkönyveznie. Így, ha megvan a kívánt eredmény, azaz a „beismerő vallomás” a sérült részéről, annyiban a korábbi ígéretei igen hamar feledésbe fognak merülni és a sérült teljes egészében magára lesz utalva.
Jogos kérdés, hogy mit lehet ilyen esetben tenni? Nos a felelősséget semmi esetre se elismeri csupán azért mert kérik! A tényeknek megfelelő nyilatkozatot kell tenni és bizony érdemes már rögtön az elején (ügyvédi) segítséget igénybe venni.
Ha már megtették a valótlan vallomást, akkor se szabad csüggedni, precíz és türelmes munkával lehet az ellenkezőjét bizonyítani, illetve adott esetben azt is, hogy miért tettek a valósággal ellentétes tartalmú tanúvallomást.

building-chef-cook-2166808.jpg

 

Ne mondj semmit esete

 

A fenti esethez kapcsolódik, de alapjaiban teljesen más „logikát” követ. Ha ugyanis nem tudják, vagy nem merik rávenni a sérült munkavállalót, hogy valótlan tartalmú vallomást tegyen, akkor sokszor csupán azt kérik, hogy ne is emlékezzen egyáltalán a baleset körülményeire. Ez nem is olyan nagy kérés és egyebekben teljességgel hihető is, mivel a baleset okozta traumára ténylegesen senki sem emlékszik vissza rögvest és szívesen.
De akkor ez miért is jó a munkáltatónak? Régi bölcs latin mondás, hogy aki időt nyer, az életet nyer. A munkahelyi balesetet ugyanis (alap esetben) a munkáltatónak kell kivizsgálnia. Így, ha a munkavállaló nem emlékszik a baleseti mechanizmusra, akkor azt más szemtanúk nyilatkozataival lehet rekonstruálni. Ezek a „szemtanúk” azonban és jellemzően a munkáltatóval valamilyen függőségi viszonyban álló tanúk lesznek, akik szinte bizonyosan mindent rendben találónak láttak és a baleset okát csak és kizárólag a sérült elháríthatatlan magatartásában fogják megjelölni.
Kérdés, hogy a munkáltató általi megállapításokat lehet vitatni? A válasz egyértelműen igen! Amennyiben pedig jogos kártérítéshez hozzá is akar jutni a sérült munkavállaló, akkor kell is.

build-builder-builders-8092.jpg

Üres lap esete


Bár nem tűnik a legagyafúrtabb csalásnak, de nagyon sokan bedőlnek neki.


„Itt vannak a papírok, csak írd alá.”
„Nem olvastam el, hogy mit írok alá.”
„Nem tudtam mit írok alá.”

Ezek azok a mondatok, amiket sokszor lehet bírósági tárgyalásokon hallani. A „segítőkész” munkáltató, illetve annak a még segítőkészebb „munkavédelmise” a sérülttel egy üres lapot, vagy már egy előre legépelt lapot írat alá, persze csak úgy mellékesen és gyorsan. Ezzel az a porbléma, hogy azon bizonyosan a munkáltató felelősségét kizáró és a sérültet okoló állítások lesznek (vannak), mégpedig a sérült munkavállaló aláírásával együtt.
Nagyon egyszerű tehát a megoldás. Olvasatlanul semmit se írnak alá! Üres papírlapot meg pláne!


Visszaveszlek dolgozni és minden jó lesz esete

 

Munkáltató ígéretek jelentős része külön-külön, de akár kombináltan is érkezhet. Ezekből talán ez a leglassabb, de talán a legbiztosabb módszer. A munkahelyi baleset elvülési ideje ugyanis három év. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyi balesetből származó kártérítési igény a balesettől számított három év utáni első napon véglegesen elévül, így a kártérítést már bírósági úton nem lehet kikényszeríteni. Márpedig, ha bírósági úton nem lehet, akkor mindenki biztos lehet abban is, hogy merő emberbaráti szeretetből se fogják a károkat kifizetni három év elteltével.
Magyarul, ha a munkáltató visszaveszi (visszaédesgeti) magához a munkavállalót, de cserébe csak annyit kér, hogy ne legyen beperelve, akkor ez egy nagyon rossz üzlet lesz a munkavállaló részéről. Ugyanis, miután eltelik a három év, akkor semmi se akadályozza már a munkáltatót, hogy a munkavállalót bármilyen oknál fogva „kirúgja”. Ha nincs bírósági per folyamatban, akkor a kárigény érvényesíthetősége végérvényesen elveszett.
Az tehát, hogy visszaveszik dolgozni (bármennyire is sérült) az nem „jófejség”, hanem először is egy szakorvosi kérdés, másod sorban pedig a generális minimum, amiért nem érdemes lemondani milliós nagyságrendű kártérítésekről.

build-builder-carry-585419.jpg

Megfélemlítés esete

 

Aki már szenvedett munkahelyi balesetet, az jó eséllyel tudja, hogy mit is fogok írni.

„Jobban teszed, ha nem szólsz, mert fel leszel jelentve!”
„Mit akarsz te tőlünk, a jogászaink ellen úgy sincs esélyed!”
„Kétszer is gondold meg, hogy mit teszel, mert nagyon pórul jársz!”
„Neked kell majd fizetned nekünk és tönkreteszünk meglátod!”

Sok esetben ilyen és ehhez hasonló mondatok áradata zúdul a sérültekre, akik igen kiszolgáltatott helyzetben vannak egy baleset után. Több esetben nem mernek fellépni, mivel megijednek egy vélt, vagy valós erős ellenféltől. Jó tudni azonban, hogy ez a típusú „megfélemlítés” pontosan megtervezett folyamat része, olyan emberektől, akik erre a célra vannak kiképezve. Az elmondottak jogi valóság tartalma általában sekélyes, vagy még inkább nem létező és csupán az érzelmekre hatnak. Érdemes belegondolni, hogy a magyar bíróság előtt csak kettő szükségszerű fél van, egy felperes (a sérült munkavállaló) és egy alperes (munkáltató). A a bíró előtt nem az fog számítani, hogy ki, kicsoda, hanem csak az, hogy ki tudja az állításait bizonyítania. Az ügyvédi segítség és közreműködés ilyenkor szinte nélkülözhetetlen. A sérültnek ugyanis gyakorlatilag csak az ügyvédje lesz az egyetlen támasza, hiszen ő rendelkezik azzal a szaktudással, mellyel hatékonyan tud reagálni az ellenfél nyilatkozataira. Ismételten hangsúlyozom, hogy szakosodott ügyvédet bízzanak meg a sérült munkavállalók a képviseletükkel, mert a gomba módra szaporodó és magukat kárrendezőnek tituláló cégek nem képesek hatékony segítséget nyújtani.

bed-doctor-hospital-1321728.jpg

Üveggyöngy esete


Kevesen tudják, de példának okáért egy ízületet érintő „egyszerű” csonttörés esetén már akár több tízmillió forint kártérítés is járhat. Ezt a sérült munkavállalók nem biztos, hogy pontosan látják a baleset után. A munkáltatók azonban rendelkeznek olyan jogi szaktudással, hogy igen hamar fel tudják mérni a károkat, az ő kockázatukat. Így, ha a fenti esetek egyikére sem kerülhet sor, akkor nagyon gyakori eset, hogy egy olyan megállapodást kötnek a sérülttel, mely számára az adott pillanatban ugyan kedvezőnek tűnhet, de hosszú távon egyértelműen a kárára válik.
Példával szemléltetve, találkoztam olyan esettel, ahol havi 50 ezer forint három évig történő megfizetésével a sérült munkavállaló végérvényesen lemondott minden más követeléséről. (Fent írtam, hogy a kárigények három év alatt évülnek el!)
A megállapodás alapján a sérült megkapta a havi 50 ezer forintot (táppénze és a fizetése mellett), ami mindösszesen 1.8 millió kártérítés megfizetését jelentett három év alatt. A probléma akkor következett be, hogy három év letelte után (ugye a kárigénye elévült!), azonnal megszüntették a munkaviszonyát. Így elvesztette a munkáját, illetve a baleseti sérülések olyan súlyosságára tekintettel legalább havi 100 ezer forintos élethosszig tartó járadékot és minimálisan 8-10 millió forintos sérelemdíjat.

 

Dr Ikanov Gábor, kártérítési ügyvéd

Ha baleset érné a munkahelyén...

Nem mindegy mit tartalmaz a munkabaleseti jegyzőkönyv

construction-worker-danger-safety-8159.jpg

Aki munkát végez, az meg is sérülhet. Teljesen mindegy, hogy íróasztal mögött ül, vagy egy bányában dolgozik, a munkabaleset bekövetkezésének a lehetősége a munkaviszony szerves része. Hosszú, évszázadokig tartó küzdelem eredményeképpen születtek meg azok a szabályok, melyek törvényi garanciákat nyújtanak a munkavállalóknak mind a baleset megelőzés, mind pedig a baleset kivizsgálás körében.

Gyakran tapasztalom, hogy a felvett munkabaleseti jegyzőkönyvek sok esetben pontatlanok, de nem ritka, hogy jogszabályi rendelkezésekkel is ellentétben állnak. Bátran merem állítani, hogy a hazai munkabaleseti jegyzőkönyvezési gyakorlat még mindig az esetleges problémák elkerülését célozzák. Ennek alapján írásomban olyan fontos körülményekre hívom fel a figyelmet, melyek ismeretében a baleseti jegyzőkönyvezés és ennek következtében a baleseti kárrendezés is könnyebbé válhat.

Kiindulási pontként rögzíteni szükséges, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) rendelkezik arról, hogy a
„munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie.”

A törvény tehát a munkáltatók kötelezettségévé teszi a balesetek kivizsgálását. Ez egyrészről pozitív, hiszen a törvény alapján kötelező a munkabalesetek kivizsgálása, azonban problémás is, mivel a munkáltatóknak korántsem érdeke, hogy a balesetek körülményeit, de legfőképpen a saját felelősségüket megállapítsák.

A törvényhez fűzött rendelet azonban tovább pontosítja, hogy a munkáltatónak hogyan is kell eljárniuk a munkabaleseti jegyzőkönyvezés során. A Rendelet talán az egyik legfontosabb követelménye, hogy
„a munkabaleset kivizsgálásnak megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni - többek között - tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal, fényképpel, hogy az alkalmas legyen a munkabaleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására.”

20150618ikanov-gabor-ugyved-2015-junius2.jpg

Ennek alapján a munkáltatóknak például:

 

- fel kell tárnia a veszélyes körülményeket és veszélyes cselekedeteket, illetve azokat a tényezőket, melyeknek a sérülést eredményezhetté,
- a munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani, arról jegyzőkönyvet kell felvenni, fényképet, videofelvételt kell készíteni
- munkabalesetről információval rendelkező személyeket meg kell hallgatni
- a munkabaleset kivizsgálása során meg kell - példának okáért - állapítani, hogy a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok, eszközök, a munka tárgya (anyaga) megfelelően működtek-e?
- meg kell állapítani, hogy az egyéni és kollektív védőeszközök biztosítottak voltak-e?
- a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, az utasítást, jelzést, figyelmeztetést adó táblák, feliratok megvoltak-e?
- hogyan lett volna elkerülhető a munkabaleset?
- az összes lehetséges javító intézkedést, és ezek függvényében azt, hogy mit kell tenni hasonló baleset megelőzése érdekében, mennyi időn belül? stb...

Fontos szabály, hogy a munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a megállapított összefüggések, körülmények tényszerű alátámasztásáraLátható, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyvezés igen komplikált folyamat, melyet a munkáltatók jellemzően az általuk alkalmazott „munkavédelmissel” igyekeznek ellensúlyozni. Ez a szaktudás azonban olcsópénz ahhoz, amibe egy rossz kivizsgálás, vagy jegyzőkönyvezés kerülhet.

Javasolom tehát minden munkáltatónak, hogy munkabaleset esetén ne elégedjenek meg egy ember vizsgálati eredményével. Igen is járjon a cégvezető, a HR-es utána, hogy pontosan mi is történt. Ha tehetik, akkor pedig tényleges és ellenőrizhető szaktudással rendelkező szakértőt vonjanak be a balesetek kivizsgálásába, lehetőleg ügyvédi segítséggel.

Munkavállalóknak pedig ismételten javasolom a korábbiakban írt tanácsaimat, melyet itt a blogomon érhetnek el.

Dr. Ikanov Gábor, kártérítési ügyvéd 

 

FONTOS:
 Jelen poszt tartalma semmilyen esetben sem minősül jogi tanácsadásnak, azt a szerző csupán tájékoztató jelleggel helyezi el. A szerző külön felhívja a figyelmet arra, hogy a témában írt írása nem kimerítő jellegű, az nem pótolhatja a kimerítő jogi tanácsadást.  

"Ingyenpénz" - A baleseti járadékról közérthetően

Megdöbbenéssel vesszük észre, hogy sok esetben milyen csekély fokú a munkavállalók és munkáltatók társadalombiztosítás jogi ismerete. Ennek okait természetesen nem a mi dolgunk elemezni, azonban rövid és közérthető módon megpróbáljuk elmagyarázni a baleseti járadék intézményét. Tesszük ezt azért, mivel napi szinten tapasztaljuk, hogy a hozzánk forduló ügyfelek legalább 90 %-a még csak nem is hallott a baleseti járadékról, illetve a baleseti járadék és a kártérítési járadék fogalmát teljes egészében összekeverik.

baleseti.jpg

forrás: pallas70

A baleseti járadék akkor most kártérítés?

NEM!

A legelső dolog annak tisztázása, hogy ha üzemi (munkahelyi) baleset történik, akkor a munkáltatónak kártérítési kötelezettsége van a munkavállaló felé. Ebben az esetben – több millió forint sérelemdíjon és vagyoni károkon túl – ún. kártérítési járadék megtérítése is kérhető a munkáltatótól.

A baleseti járadék azonban nem kártérítési járadék és nem is a munkáltató fizeti, hanem a magyar állam a társadalombiztosítási rendszeren keresztül! A baleseti és a kártérítési járadék tehát közösen hivatottak a sérültek életét javítani, nem pedig egymást kizárva.

A KÁRTÉRÍTÉSI JÁRADÉK MELLETT TEHÁT BALESETI JÁRADÉKOT IS LEHET KÉRNI, VALAMINT FORDÍTVA!

De mi is az a baleseti járadék?

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 57. §. kevéssé értelmes megfogalmazása szerint az a személy jogosult rá, akinek üzemi baleset következtében 13%-ot meghaladó egészségkárosodása keletkezett. Lefordítva magyarra tehát minimum 14%-os baleseti eredetű egészségkárosodása van, illetve a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira nem jogosult.
Konyhanyelvre pedig, az a munkavállaló, aki üzemi baleset során megsérül, vagy foglalkozási megbetegedésben szenved, az kérheti az illetékes nyugdíjfolyósító igazgatóságtól, hogy részére baleseti járadékot fizessen.


Mennyi pénzt lehet kapni?

A pénz összege alapvetően a sérülés fokától függ, melynek megítélése orvos szakértői hatáskörbe tartozik (tehát nem háziorvos, nem kezelő orvos, stb.). Az Ebtv. jelenleg hatályos besorolása szerint, ha az üzemi baleset (foglalkozási betegség) okozta egészségkárosodás:


1.   14-20 % mértékű, akkor a havi átlagkereset   8 %-a (maximum kettő évig),
2.   21-28 % mértékű, akkor a havi átlagkereset 10 %-a,
3.   29-39 % mértékű, akkor a havi átlagkereset 15 %-a,
4.   39 %-ot meghaladó mértékű, akkor a havi átlagkereset 30 %-a 

igényelhető.

Látható tehát, hogy nem csekély és elhanyagolható mértékű a járadék összege. A magyar átlagjövedelemmel és a legkisebb (14-20 %-os mértékű) sérüléssel számolva legalább havi 20.000.-Ft-ot kaphat. Természetesen, ha az egészségi állapot változik, annyiban a járadék összege változni fog, azaz csökkenni, vagy növekedni.

ikanovugyved.jpg

Hol lehet kérni?

A baleseti járadékot írásban, az e célra rendszeresített ONYF. 3515-274. jelű vagy K05 számú formanyomtatványon kell igényelni a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél.

Az űrlap kinyomtatható, illetőleg letölthető és számítógéppel kitölthető formában a https://e-ugyintezes.onyf.hu/navigate/ukapunelkulframe.asp linken érhető el. A járadékigény egyébként elektronikus úton is előterjeszthető.

Az igénybejelentéshez csatolni kell az üzemi balesetet elismerő határozatot!

A szabályszerű bejelentést követően megindul az eljárás orvos szakértő bevonásával. Ennek során – orvos szakértői vélemény alapján – határozatban állapítja majd meg a hatóság, hogy jár-e és ha igen, akkor milyen mértékű baleseti járadék az igénylőnek!
 
Mikortól jár?
 
Amikor az igénylő 13 százalékos mértéket meghaladó (tehát minimum 14 %-os) baleseti eredetű egészségkárosodását megállapították. Fontos tudni, ha táppénzes ellátásban részesül a sérült munkavállaló, akkor a táppénzzel együtt nem kérheti. Ebben az esetben a táppénz megszűnését követő naptól kaphatja meg.

Meddig jár?

Alapvetően véghatáridő nélkül. Megszűnik azonban, ha az egészségkárosodás mértéke már nem haladja meg a 13 százalékot, tehát nem éri el a 14 százalékot.

Fontos tudni, hogy ha a baleseti egészségkárosodás mértéke a 20 százalékot nem haladja meg, akkor a baleseti járadék maximum kettő évig jár, azután megszűnik.

Mi a helyzet, ha több üzemi baleset történik?

Ebben az esetben valamennyi baleset egészségkárosító következményét együttesen kell vizsgálni. Így ha a sérült az újabb balesete miatt magasabb baleseti járadék fokozatba kerül, akkor az új baleseti járadékot az újabb balesetre irányadó átlagkeresetek közül a legkedvezőbb figyelembevételével kell újraszámolni.

Mire kell ügyelni?

A baleseti járadék az üzemi baleset bekövetkezése napjától számított három évig, míg a foglalkozási megbetegedés megállapítását (!) követő egy évig érvényesíthető. Ezt követően elévül.

Ügyelni kell arra is, ha a sérült baleseti rokkantsági nyugdíjban, illetve az üzemi balesettel összefüggésben megállapított megváltozott munkaképességűek ellátásában részesült, ugyanazon baleset alapján baleseti járadék iránti igényt a baleseti rokkantsági nyugdíj, illetve a megváltozott munkaképességűek ellátása igénybevételének megszűnésétől számított három éven belül lehet érvényesíteni.

/Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság tájákoztatása alapján/
 

§§§

A fenti rövid összefoglaló reményeink szerint minden sérült munkavállalót arra ösztönöz, hogy bátran éljen baleseti járadék iránti igénnyel. Ösztönzi reményeink szerint arra is, hogy a baleseti járadék mellett kártérítést is kérjen a munkáltatótól, mivel ahogyan azt fent írtuk, a kettő nem zárja ki egymást, hanem éppenséggel erősíti.

FONTOS:
Jelen poszt tartalma semmilyen esetben sem minősül jogi tanácsadásnak, azt a szerző csupán tájékoztató jelleggel helyezi el. A szerző külön felhívja a figyelmet arra, hogy a témában írt írása nem kimerítő jellegű, az nem pótolhatja a kimerítő jogi tanácsadást. 
 

Dr. Ikanov Gábor - baleseti jogász

 

DR IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT

AZ ÜGYVÉDI IRODA FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁJA

A türelem milliókat terem - avagy egy munkahelyi baleset története

Minden egyes kártérítési ügy megkezdése előtt – kivétel nélkül és egyben jogosan – megkérdezik az Ügyfeleim, hogy „Tisztelt Ügyvéd Úr! Legyen szíves megmondani, hogy mikorra lesz vége az ügyemnek, és ha már vége lesz, akkor ugyan milyen pénzre számíthatok?” Minden esetben csak azt tudom válaszolni, hogy az „attól függ”. Az „attól függ” gyakorlatilag azt jelenti, hogy milyen bizonyítékokkal rendelkezünk, illetve milyen az Ügyfél eltökéltsége, meddig hajlandó elmenni igazáért, a jogos jussáért?

karterites1.jpg

Nyílván nem lehet általánosítani, de alapvető tézis, hogy egy egyezségkötés mindig kompromisszumokkal jár. Ezt kihasználva a biztosítók, avagy a károkozó munkáltatók a gyors pénz reményében a reális és elérhető kártérítési összegek töredékét szokták felkínálni. Jelszavuk, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Ez azonban nem mindig célravezető, mint az alábbi – jogerősen megnyert – kártérítési ügyünk is mutatja. (A hatályos jogi szabályozás okán sem a munkavállaló, sem pedig a munkáltató nevét nem tüntetjük fel.)

Történetünk 2010-ben kezdődik, mikor egy neves hazai vállalatnál dolgozó munkavállaló egy súlyos munkahelyi balesetet szenvedett. A baleset után a munkáltató felveszi a jegyzőkönyvet, de érdemi kárügyintézés nem történik a részéről.

Végül is a munkavállaló úgy dönt, hogy jogi segítséget vesz igénybe, mert a balesetben szerzett sérülései maradandó károsodást okoztak számára. Az ilyenkor „kötelező” peren kívüli egyeztetés során a munkáltató felelősségbiztosítója 500.000.-Ft megfizetésre tesz ajánlatot. Ezt az ajánlatot azonban a munkavállaló elutasította.

Döntésének következtében peres eljárás kezdődik 2013-ban, melyben mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú bíróság a munkavállalónak ad igazat és jogerősen kötelezi a munkáltatót (biztosítójával együtt), hogy fizessen meg kamatostul 6 millió forint nem vagyoni kártérítést, további 5 millió forint vagyoni kártérítést és a munkavállaló részére (élete végéig!) havi 200.000.-Ft járadékot.

Láthatjuk tehát (amennyiben a járadékok esetleges tőkésítésével is számolunk), hogy a munkavállaló mindösszesen 35.000.000.-Ft kártérítést nyert, holott a korábbi ajánlat 500.000.-Ft-ra hagyatkozott. A KÜLÖNBSÉG HETVENSZERES, DÖBBENTESEN MAGAS!

Ez a most lezárult ügy tehát azt példázza, hogy igen is érdemes lehet a végsőkig elmenni az igazunkért és küzdeni azokért a kártérítési összegekért, melyekre egyebekben a sérültek törvény és ítélkezési gyakorlat alapján jogosultak lehetnek.

Dr. Ikanov Gábor - baleseti jogász 

 

DR IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT 

AZ ÜGYVÉDI IRODA FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁJA  

„Emlékezz a halottakra, harcolj az élőkért!”

Április 28. a munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emléknapja

A munkahelyi balesetben megsérültek és elhunytak emléknapját először 1984-ben tartották meg Kanadában. Ezt követően világszerte egyre több helyen voltak megemlékezések és munkavédelmi kampányok ezen a napon. 1996-ban a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség elismerte április 28-át, mint nemzetközi évfordulót, 2012-ben pedig Magyarországon is emléknappá nyilvánították.

w.jpgEnnek az emléknapnak az az alapvető célja, hogy felhívja a nyilvánosság és a dolgozók figyelmét a munkabiztonság, a munkahelyi balesetek megelőzésének fontosságára. A prevenció természetesen nagyon fontos, de a baleseteket nem lehet kizárni, illetve megszüntetni. Ezért elengedhetetlen, hogy a következményekről és a balesetek utáni helyzetek kezeléséről is beszéljünk.

Sajnálatosan tényként kezelendő, hogy az elmúlt évek során a munkahelyi balesetek száma drasztikusan emelkedeik melyet az alábbi táblázat hűen tükröz.

333772963b7b426e2c49eff8c9daf434.png

További szomorú tény, hogy a kiemelkedő 2015. évi adatokhoz képest a 2016. évi adatok további emelkedést mutatnak (23.027 baleset/év), így bártan kijelenthető, hogy az elmúlt öt évben több, mint 25 %-al növekedett a munkahelyi balesetek száma. (Természetesen ebbe a körbe még mindig nem tartoznak bele azok a baleseti adatok, melyek a balesetek utáni jegyzőkönyvezések elmaradásának okán továbbra is feledésbe merülnek.)

A fenti számok döbbenetesek, de talán ennél is meghökkentőbb, hogy a 23.000 munkahelyi baleset után milyen mértékben fizettek kártérítéseket a munkáltatók a munkavállalóknak és milyen mértékben viselték a baleset okozta társadalombiztosítási kiadásokat.

Erre vonatkozóan egzakt adatok nem állnak rendelkezésünkre, csak saját tapasztalatunkat tudjuk megosztani.

Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a munkáltatók a kártérítésre jogosult (balesetben megsérült) munkavállalók alig 10-20%-ának fizetnek valamiféle kártérítést, de a hatályos törvényeken és ítélkezési gyakorlaton alapulót talán a tényleges szám még 5 %-ának sem.

De mi lehet ennek az oka? A kérdés nagyon összetett, de semmi esetre sem megválaszolhatatlan. Mi az alábbiakat emelnénk ki:

  • Munkavállalók nem tudják, hogy mire lehetnek jogosultak a munkahelyi baleset után. Jellemzően megelégszenek a társadalombiztosítás által nyújtott szolgáltatásokkal (100 % táppénz), ami azonban súlyos tévedés! Egy balesetnek mindig több következménye van, így a felmerült károk is sokrétűek. Nem szabad megelégedni csupán a táppénz összegével, harcolni kell, hogy a munkavállaló mindent megkapjon, amit neki törvény alapján jár.
  • A munkavállalók jellemzően félnek, hogy elveszítik a munkahelyüket, ha jogaikkal élni mernek, azaz kártérítést kérnek. Ez súlyos tévedés! A munkavállaló munkahelye már akkor veszélybe került, mikor a baleset megtörtént, hiszen ha alkalmatlanná válik munkaköre betöltésére, akkor a munkáltató fel fog neki mondani, köznapiasan fogalmazva „kirúgja”. Ezen túlmenően pedig, ha a munkavállaló három évig nem érvényesíti jogát, akkor a kártérítési igénye végérvényesen elévül. Sajnos ez azzal jár, hogy betegen, sérülten és rokkantan ugyan járna neki akár több millió forint kártérítés is, de azt bírósági úton nem fogja tudni érvényesíteni.
  • A munkavállalók sokszor magukra vállalják, hogy az ő figyelmetlenségük, vagy hibájuk okozta a balesetet. Ezt persze nem önszántukból teszik, hanem jellemzően becsapják őket, hízelegnek nekik, vagy egész egyszerűen megfélemlítik őket. Kiszolgáltatott beteg emberként pedig („áldozati bárányként”) olvasatlanul bármit aláírnak, így saját maguktól veszik el az esélyt, hogy a későbbiekben a neki törvényileg járó kártérítést megkapják. Ne tegyék! Nem szabad megengedni, hogy vélt vagy valós félelem, vagy presszió hatása alatt ne éljenek a jogaikkal. Ha egyedül érzik magukat, akkor merjenek segítséget kérni, merjenek szakszervezethez, vagy ügyvédhez fordulni.
  • Végezetül, de nem utolsó sorban mindig ragaszkodjanak a munkahelyi baleset kivizsgáláshoz, szabályszerű jegyzőkönyvezéséhez. Röviden és egyszerűen fogalmazva csak az számít, az bizonyítható később, amiről „papír” van.

A magyar munkajog és a kártérítési jog szigorú, ún. objektív felelősséget telepít a munkáltatóra. Ez azt jelenti, hogy egy munkahelyi baleset után a munkáltatónak fizetnie kell. Ha esetlegesen nem akarna fizetni, akkor viszont neki kell bizonyítania, hogy miért is nem.

A jelenlegi munkajogi szabályok a munkavállalóknak kedveznek, így mi csak bátorítani tudunk minden munkavállalót, hogy ha már balesetet szenvedett (akár ő, akár ismerőse, vagy családtagja), akkor legalább merjen megkérdezni egy szakembert, hogy milyen lehetőségei vannak, vagy azt, hogy mire is lenne valójában jogosult.

Dr. Ikanov Gábor - baleseti jogász 

 

DR IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT 

AZ ÜGYVÉDI IRODA FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁJA  

 

Egy buszbaleset margójára II.

Legutóbbi írásunkban összefoglaltuk azokat a polgári-. és büntetőjogi felelősség körében hasznos információkat, amelyek ismerete megkerülhetetlen a szörnyű tragédia kapcsán. Az idő előrehaladtával - és néhány károsulttal való eszmecsere után - azonban fel kellett ismernünk, hogy vannak olyan további kérdések, amelyek megválaszolása segítséget nyújthat a szerencsétlenül járt károsultaknak és azok hozzátartozóinak. Mik ezek a kérdések, amelyek jelenleg még meglehetős összevisszaságot okoznak az ügyben rendszert keresőknek? 

fullsizerender_3.jpg

Mit térít a biztosító? Melyik biztosító térít? Miért az a biztosító térít?

Jelen szomorú ügyre is irányadó az az elv, hogy a károkozónak az eredeti állapotot kell helyreállítania. Ennek lehetetlensége esetén kell az okozott kárt (amely nyilván a szó klasszikus értelmében sajnos nem lehetséges) pénzben megtérítenie. Az okozott kárt megtéríteni, azonban annál többet nem, mert az már az ún. “káron szerzés tilalmába” ütközne. Ma már tény, hogy egyesek kötöttek saját maguk részére utasbiztosítási szerződést. Mára már az is tény, hogy az utazás szervezője is kötött az utasok számára balesetbiztosítást. Az autóbusznak is van kötelező felelősségbiztosítási szerződése. Most akkor mely biztosító mennyit és miért köteles kártérítés címén megfizetni?


Utas-, és balesetbiztosítás

A saját jogon és az utazásszervező által kötött balesetbiztosítások esetében a biztosítók nem kártérítést fizetnek a károsultaknak, hanem biztosítási szolgáltatást teljesítenek. Ebben a helyzetben a biztosító és a szerződő fél (biztosított-károsult) között egy szerződés jön létre, amely alapján, ha bekövetkezik - a felek közötti szerződésben rögzített - valamilyen károsító esemény, akkor a biztosító a szerződésben előre meghatározott összegű biztosítási szolgáltatást teljesít. És itt van a lényeg! Nem kártérítést fizet, ahogyan az a köztudatban él, hanem teljesíti azt a szerződéses kötelezettségét, amelyet a szerződés megkötésekor a díj befizetése ellenében vállalt. Esetünkben is taksálva van az, hogy milyen egészségkárosodás milyen összegű szolgáltatás, illetve a halál milyen összegű szolgáltatás kifizetését teszi kötelezővé az erre kockázatot vállalt biztosító részére a szerződés alapján.

scales-of-justice.jpg
Felelősségbiztosítás

A balesetet elszenvedett busz kötelező gépjármű-felelősségbiztosítója fogja a károsultak kárát ténylegesen megtéríteni. Minden károsult és azok hozzátartozója, továbbá minden elhunyt hozzátartozója a busz felelősségbiztosítójától tudja követelni vagyoni kárait, költségeit és a neki jogosan járó sérelemdíjat. Borítékolható, hogy a kárrendezés során “be fog próbálkozni” a biztostító azzal a trükkel, hogy a tényleges kárnak az utasbiztosítás fentiekben taglalt és kifizetett összegével csökkentett részét kell csak megfizetnie, mivel a teljes kár megfizetése - figyelemmel az utasbiztosítások kifizetett összegeire - a “káron szerzés tilalmába” ütközne. Ezt nem szabad elfogadni, mivel a hatályos jogszabályi környezet ezzel éppen ellentétben áll. Igenis követelni kell a felelősségbiztosítótól minden dologi kárunkat (ingóságainkban bekövetkezett károk), minden költségünket (a tragédia miatt felmerült kiadásaink) és a teljes sérelemdíjat (személyiségi jogaink megsértése miatti káraink).


Esetleges egyezség kötés a biztosítóval és annak időszerűsége

Meglepődve tapasztaljuk az érintettek beszámolói alapján, hogy a kártérítésben érintett biztosító meglehetősen nagy aktivitást mutat a károk mielőbbi rendezése érdekében. Néha érkeznek bántóan tárgyszerű telefonhívások a megsemmisült sílécek beszerzési számláinak rendelkezésre bocsájtása érdekében és még sorolhatnánk. Más ügyekben ezt a fajta tárgyszerűséget és “professzionalitást” sajnos nem tapasztaljuk. Ebben a helyzetben a károsultaknak mindenképpen figyelniük kell arra, hogy:

A dologi károk objektívek, azok már rendezhetőek,A költségek még nem jutottak nyugvópontra (azok gyarapodása várható),A sérelemdíj mértéke néhány nappal a tragédia bekövetkezése után meghatározhatatlan, mivel:A túlélők testi és lelki egészsége még nem kialakult,Az elhunytak hozzátartozói lelki egészsége (gyászreakció) pártíznappal a baleset után nem diagnosztizálható.


A fenti ismeretlen tényezők hiányában nincsenek a károsultak korrekt egyezségkötési helyzetben a biztosítóval szemben. Így csak azt tudjuk javasolni, hogy várják meg azt a körülbelüli fél-egy évet, mire “minden a helyére kerül” és a tényleges kártérítéshez jutnak a kárfizetésre kötelezett biztosítótól.

 A cikket írták: dr. Újvári Zoltán, dr. Báji-Patay Gergely, dr. Ikanov Gábor

 

DR IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT 

AZ ÜGYVÉDI IRODA FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁJA 

Egy buszbaleset margójára

Alig kezdődött el az újév és ismételten egy nagyon súlyos buszbaleset híre rázta meg a közvéleményt. Tizenhat értelmetlen halál és számos súlyos személyi sérüléssel kapcsolatban szinte naponta jelentek meg a legkülönbözőbb hírek, mind a baleset okára, mind pedig annak következményeire vonatkozóan. A baleset után megjelent „hírek” arra sarkaltak minket, hogy rendhagyó posztunkban pár gondolattal és észrevétellel igyekezzünk a balesetben megsérült emberek segítségére lenni, talán ezzel egy kicsit megkönnyítve a felelősségi kérdések megválaszolását.

foto_index_hu_husztiistvan_2.jpg

fotó: index.hu Huszti István 

Mint korábban is írtuk, az ilyen típusú baleseteknél érdemes a felelősség kérdését kettő részre bontani, azaz egyrészről büntető jogilag, másrészről pedig polgári (kártérítés) jogilag is megvizsgálni az ügyet.

Büntetőjogilag gyakorlatilag a felelősség kérdése a Veronai Rendőrkapitányság által jelenleg is végzett nyomozati eljárás eredményétől függően fog alakulni, melyen túlmenően természetesen felmerülhetnek egyéb büntetőjogi kérdések is. Sajtóhírek alapján jelenleg az tudható, hogy a magyar nyomozóhatóság is büntetőeljárás keretében vizsgálja a baleset körülményeit, konkrétan azt, hogy a balesettel érintett busz rendelkezett-e az összes szükséges engedéllyel, műszaki állapota megfelelő volt-e, illetőleg a buszvezetők egészségi állapota megfelelő volt-e a baleset időpontjában? Ez azért lényeges, mivel ha a fenti körben hiányosságokat, szabálytalanságokat állapítanának meg és ezek okozati összefüggésbe hozhatóak a balesettel, annyiban a büntetőjogi felelősséggel érintett személyek köre bővülhet.

index_hu_bo_deyja_nos_2.jpg

fotó: index.hu Bődey János 

Kártérítés jogi szempontból azonban azt kell mondani, hogy a büntetőeljárás eredménye semmilyen szinten nem befolyásolhatja a buszon (akár lelkileg, akár testileg) megsérült személyek, avagy az elhalálozott emberek hozzátartozóinak a kárigényét.

Nem szoktunk ilyet állítani, de jelen esetben 100 %-os biztonsággal állítható, hogy a károsultak hozzá fognak jutni a részükre járó kártérítéshez, illetve sérelemdíjhoz. Ezt a körülményt a busz kötelező felelősségbiztosítója is tudatta közleményében, ami önmagában nézve persze dicséretes, de semmi olyan különösebb dolgot nem tartalmaz, mely ne lenne elvárható hasonló esetekben. (Kérdésként persze felmerül bennünk, hogy ezt a gyakorlatot a biztosító(k) tovább fogja-e folytatni más ügyek tekintetében is, tekintettel arra, hogy ez jelenleg egyáltalán nem megszokott gyakorlat(uk).

A baleset után napi szinten röppentek fel a legkülönbözőbb hírek, melyek egy része – finoman fogalmazva is – köszönő viszonyban sincs a magyarországi kártérítési- és biztosítási joggal, a kialakult ítélkezési gyakorlattal.

Tényként kell rögzíteni, hogy a magyar busz, magyar kötelező felelősségbiztosítója a magyar jog és a magyar viszonyok (ún. kialakult ítélkezési gyakorlat) alapján fogja a balesettel kapcsolatban felmerült vagyoni károkat, illetőleg a sérelemdíjat megtéríteni. Nem felel meg a valóságnak, hogy a biztosító ebben az esetben eltekint a rá kötelező érvényű kárrendezési szabályoktól, melynek egyébként a betartását a MNB szigorúan felügyeli. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a balesettel érintett károsultak majd harmadik ország jogának és ítélkezési gyakorlatának megfelelő mértékű kártérítéshez jutnak hozzá.

foto_mti_filippo_venezia.jpg

fotó: MTI  Filippo Venezia 

 Kérdés tehát, hogy akkor milyen mértékű kártérítésre jogosultak a személyi sérülést szenvedett emberek?

 

Az ilyen típusú baleseteknél mindig kettő nagy csoportra lehet bontani a balesettel kapcsolatban felmerült károk körét.

  1. Vagyoni károk, Járadék

Az első csoportba természetesen azon vagyoni károk tartoznak, melyek a sérülteket, a hozzátartozókat közvetlenül érték. Ezek egyrészről dokumentumokkal igazolhatóak (Személyi sérülteknél például gyógyszer, üzemanyag költség, rehabilitációs kezelések költsége, stb. Halottak után például temetési költség, gyászruha, halotti tor, gyászhirdetés, koszorú, stb.), másrészről pedig, ha nem igazolható, de a kialakult ítélkezési gyakorlat alapján mégis csak a megtérítendő (például a gondozási többletköltség akkor is jár, ha ténylegesen nem fizetnek érte és a hozzátartozó végzi azt nap, mint nap).

Ebbe a körbe tartozó károk nem tipizálhatók, hiszen minden egyes károsultnál más és más lesz, éppen ezért alapvető fontosságú, hogy azok köre a jövőre nézve is feltárásra és bejelentésre kerüljön.

Ugyanezen körbe tartoznak azok az igények is, melyek bizonyítottság esetén a károsult élete végig járhatnak. Ezen igényeket nevezzük járadékoknak. Példával szemléltetve, ha valamely károsult rendszeres gyógyszeres kezelése válik indokolttá, avagy folyamatosan rehabilitációs, pszichológiai kezelésekre kell járnia, akkor ezen kiadásai ún. véghatáridő nélküli megtérítését igényelheti.

A második csoportba azon kártérítési kör tartozik, mely tulajdonképpen már nem is kártérítés dogmatikailag. A régi Ptk. közismerten nem vagyoni kártérítésként határozta meg azon károk körét, melyek a személyi jogsértés következtében álltak elő.

Konkrétan, ha valamely károsultnak a személyhez fűződő joga sérül egy baleset során (legmagasabb testi épséghez egészséghez fűződő joga, vagy a teljes családi élethez fűződő joga), akkor ennek folytán már sérelemdíj megtérítését követelheti. A sérelemdíj összege nagymértékben fog függni a jogsértés súlyától, ismétlődő jellegétől, a felróhatóság mértékétől, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatásától, stb. A mértékének olyannak kell lennie, hogy magába foglalja a jogsértés társadalmi elítélését és az okozott sérelem kompenzálásához fűződő igény elismerését is. Célja, hogy a személyiségi jogsérelmet szenvedett személynél a megbomlott testi és lelki egyensúly helyreálljon, mégha azt pénzben nem is lehetséges kifejezni.

A fentiek mellett persze figyelemmel kell lenni a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlatára is, melyek egyfajta keretet szabnak nevezett kártérítések összegszerűségének. Nézőpont kérdése, hogy ez sok-e, vagy kevés? A mi álláspontunk szerint lehetne magasabb (mármint magasabb összegek megállapítása lenne indokolt a bíróságok részéről), hiszen a régió más országaiban a hazainál már lényegesen magasabb mértékű kártérítéseket állapítanak meg.

Látható tehát, hogy a buszbaleset károsultjai sokféle címen támaszthatnak igényt a biztosító társasággal szemben, melyet úgy gondoljuk meg is kell tenniük, attól függetlenül, hogy a szerencsésebb túlélők, avagy a halottak hozzátartozói közé tartoznak.

 A cikket írták: dr. Újvári Zoltán, dr. Báji-Patay Gergely, dr. Ikanov Gábor

 

DR IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT 

AZ ÜGYVÉDI IRODA FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁJA 

M3-as buszbaleset kártérítési következményei

Az ünnepek előtt szomorúsággal tölt el minden jó érzésű embert az a tragikus busz baleset, ami az M3-as autópályán történt. A baleset következményei nem csupán tragikusak és helyrehozhatatlanok, hanem emberek százainak van negatív hatással az életére. Családok tucatjai és emberek százai keresik a válaszokat, hogy mi miért történt és kit terhel a felelősség ezért? Pár gondolattal és észrevétellel igyekszem a balesetben megsérült emberek segítségére lenni, talán ezzel egy kicsit megkönnyítve a „felelősségi” kérdések megválaszolását.

Ilyen típusú baleseteknél érdemes a „felelősség” kérdését kettő részre bontani, azaz egyrészről büntető jogilag, másrészről kártérítés jogilag is megvizsgálni az ügyet.

BŰNTETŐJOGILAG

gyakorlatilag a felelősség kérdése az ügyészség által felügyelt nyomozati eljárás eredményétől függően fog alakulni. Közúti balesetek után ugyanis megindul egy rendőrségi eljárás, melyben a rendőrség „összegyűjti” a bizonyítékokat, melyet követően - jellemzően igazságügyi műszaki szakértői véleménnyel alátámasztottan - az ügyészség fog vádat emelni az illetékes bíróságnál. A büntető eljárás legvégén pedig a büntetőbíróság dolga lesz megítélni, hogy kit és milyen mértékben terhel a büntetőjogi felelősség. 

KÁRTÉRÍTÉSI JOGI SZEMPONTBÓL 

Azt kell, hogy mondjam az ilyen típusú balesetek relatíve egyszerű megítélésűek, azaz szinte 100 %-os biztonsággal állítható, hogy a károsultak hozzá fognak jutni a részükre járó kártérítéshez, illetve sérelemdíjhoz. A kérdés ilyenkor persze mindig az, hogy ki, mikor és mennyit fog fizetni?

A fenti kérdések megválaszolása jelenleg még nem lehetséges teljes bizonyossággal, de összességében az mondható, hogy a rendelkezésre álló információk alapján kettő kártérítésre kötelezhető kör van.

Az egyik csoportba a balesetért felelőssé tehető gépjármű(vek) kötelező felelősségbiztosító(i) tartozhatnak, akik a balesetben érintett gépjárműveket biztosították. Leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy annak a biztosítónak kell majd a kárt megtérítenie, amelyik a balesetet okozó gépjárművet biztosította. Példának okáért, ha a buszbalesetet a buszvezető okozta, akkor a busz kötelező felelősségbiztosítója fog fizetni, ha pedig egy másik gépjármű okozta, akkor annak a felelősségbiztosítójának kell majd fizetnie. Megjegyezzük, hogy a hatályos jogszabályok szerint 1,5 milliárd forint a biztosítók fizetési limit kötelezettsége, így nagy valószínűséggel lesz is fedezet a károk megtérítésére.

Ugyanakkor biztosítók esetében bizonyosan számolni kell azzal, hogy a biztosító(k) alapos vizsgálatot fognak végezni mind a jogalapot, mind az összegszerűséget illetően. Ez a gyakorlatban azt fogja okozni, hogy az ún. peren kívüli kárrendezési eljárás minimum 1-2 évet is igénybe vehet, melyet követően további évekkel szükséges számolnia annak az embernek, aki peres úton akarja (jellemzően magasabb összegű) kártérítési igényét érvényesíteni.

Kártérítési felelősség körében éppen ezért érdemes az ilyen jellegű – utazási szerződésből eredő – ügyekben magával az utazást szervező utazási irodával szembeni is fellépni kártérítési igénnyel. Pont ebben az évben a Kúria arra az álláspontra helyezkedett (ugyancsak egy sajnálatos buszbaleset kapcsán), hogy az utazást szervező irodát teljes mértékű kártérítési kötelezettség terheli a utazási szerződés teljesítéséből eredő károkért, amennyiben az utasa személyi sérülésből eredő kárt szenved el. Az utazási iroda ezt a kártérítési kötelezettségét nem korlátozhatja és nem is zárhatja ki, csak abban az esetben mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a kár nem az utazási szerződés teljesítésével áll okozati összefüggésben. Legjobb tudomásom szerint azonban ennek a ténye nem vitatott, így kártérítési igény párhuzamos előterjesztése nem csupán elméleti opció, hanem igen is reális és jogilag megalapozott lehetőség.

Dr. Ikanov Gábor ügyvéd 

DR IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT 

AZ ÜGYVÉDI IRODA FACEBOOK OLDALÁT ITT TALÁJA 

Milliós kártérítés járhat a foglalkozási megbetegedésért

Több statisztikai eredmény azt igazolja, hogy az elmúlt 20 év során jelentős mértékben (mintegy tizedjére!!!) esett vissza a kivizsgált és megállapított foglalkozási megbetegedések aránya. Egyrészről ezt örvendetes ténynek gondolom, másrészről azonban nem vagyok meggyőződve annak valós indokáról. Szerény tapasztalatom szerint ugyanis a munkaviszonnyal okozati összefüggésben keletkezett megbetegedések aránya nem, hogy nem csökken, hanem exponenciálisan nő a foglalkoztatottsági helyzet javulásával. A foglalkozási megbetegedések kapcsán a legnagyobb problémát ott látom, hogy az abban szenvedő munkavállalók, sőt sok esetben még a kezelő orvosaik sem tudják pontosan, hogy mit kell tenniük annak gyanúja esetén!? A teljesség igénye nélkül megpróbálok néhány alapvető kérdést és fogalmat tisztázni és egyben biztatni minden foglalkozási megbetegedésben szenvedő munkavállalót, hogy bátran lépjen fel kártérítési igénnyel munkáltatójával szemben.

079150700_1443609460-work_stress_burnout.png

WWW.IKANOV.HU

Mit is nevezünk foglalkozási megbetegedésnek?

A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 2. § a) pontja szerint:

„foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás,”

Az OEP tájékoztatása szerint továbbá:

„foglalkozási megbetegedés az a betegség, egészségkárosodás, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett. A foglalkozási megbetegedés általában hosszabb tartamú behatás következtében kialakuló egészségi állapotromlás.” 

Ha fentiek alapján nagyon leegyszerűsítjük a foglalkozási megbetegedés meghatározását, akkor azt tudom mondani, hogy gyakorlatilag minden olyan igazolt betegség, vagy egészségkárosodás foglalkozási megbetegedésnek tekinthető, amit a munkavállaló munkavégzésével összefüggésben szenved el és az nem baleset (azaz egyszeri külső behatás) eredménye.

Természetesen a hangsúly az igazolt foglalkozási betegség kifejezésen van. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozási megbetegedés megítélése orvos szakértői kérdés, így annak megállapítása egy relatíve hosszadalmas folyamat.

Ezt a folyamatot mutatja be az alábbi igen szemléletes ábra. (Szerző: Dr Nagy Imre főosztályvezető főorvos)

2pdf_ikanov.jpg

 

Látható tehát, hogy egyértelműen megvan a jogi és eljárásjogi lehetősége minden munkavállalónak, hogy azt a betegségét, amit foglalkozási eredetűnek gondol, azt közvetve, vagy közvetlenül kivizsgáltasson az erre jogosított hatóságokkal. Így amennyiben az ábrán bemutatott eljárásrendben megállapítják, hogy a munkavállaló foglalkozási megbetegedésben szenved, akkor fennáll annak a jogi lehetősége is, hogy a megbetegedett munkavállaló ne csak táppénzt, hanem teljes körű kártérítést kérjen munkáltatójától.

Ha bekövetkezik a foglalkozási megbetegedés, akkor kaphatunk kártérítést?

Alapvető kiindulási pontként rögzíthető, hogy a MUNKÁLTATÓNAK MEG KELL TÉRÍTENIE A MUNKAVÁLLALÓNAK A MUNKAVISZONYÁVAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN KELETKEZETT KÁRÁT. Ebbe természetesen bele tartozik mind a munkahelyi balesetek, mind pedig a foglalkozási megbetegedések után járó kártérítések is.

Amíg azonban egy munkahelyi baleset okozta egészségkárosodásért járó kártérítést (akár több millió forintot is) egyszerűbben lehet bizonyítani, addig ez a foglalkozási megbetegedésekről korántsem mondható el. 

Korábbi Egészségbiztosítási törvényünk egyértelműen szabályozta, illetőleg tételesen felsorolta a foglalkozási megbetegedéseket, melyeket alapul véve relatíve egyszerűen lehetett kártérítést kérni. Nevezett törvényi rendelkezést és annak végrehajtási rendeletét az Alkotmánybíróság megsemmisítette és az elmúlt 10 év során sem született megnyugtató törvényi szabályozás. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az új Munka Törvénykönyve alapján sem születtek még olyan bírósági döntések, melyek alapján egy kialakult és egységes ítélkezési gyakorlat meglétéről beszélhetnénk.

Ennek ellenére a munkavállalók nincsenek elzárva attól, hogy jogos kártérítési igényüket érvényesítsék a munkáltatójukkal szemben.

Az új Munka Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései szerint ugyanis:

166. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.

(2) Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy

b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

munkáltató felelőssége tehát továbbra is objektív, azaz egyszerűbben fogalmazva feltételezett. Neki kell bizonyítania, hogy a megbetegedett munkavállaló kárát nem ő okozta. Ha ezt nem tudja bizonyítani, akkor teljes kártérítési kötelezettség terheli!

Így amennyiben a munkavállalók megbetegedését foglalkozási eredetűnek nyilvánítják, annyiban azt gondolom, hogy igen jó eséllyel lehetséges kártérítést kérni.

 

Dr. Ikanov Gábor

kártérítési jogász 

ikanov-iroda-logo.jpg

Munkahelyi vagy üzemi baleset?

2. rész - Az üzemi baleset

Nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy a munkavégzés közben megsérült emberek a munkahelyi és az üzemi baleset fogalmát összekeverik, gyakorlatilag egyenlőség jelet tesznek a két intézmény közé. Gyakran előfordul az is, hogy egy megtörtént balesetet követően a sérült munkavállaló nem tudja, hogy milyen jogok illetik meg, illetve azt sem, hogy milyen ellátásokra lehet jogosult.

Az alábbiakban megpróbálunk tisztázni néhány alapvető fogalmat és folyamatot, egyben bízva abban, hogy a balesetben megsérült munkavállalóknak a segítségére lehetünk. Egy korábbi bejegyzésben már tisztáztuk a munkehelyi baleset fogalmát, most azt járjuk körbe mi is az üzemi baleset és mit lehet tenni ennek az esetén. 

uzemi.jpg

Üzemi baleset

A munkahelyi baleset tehát egy munkavédelmi szabályokon alapuló intézmény, míg ezzel ellentétesen az üzemi baleset egy társadalombiztosítási fogalom. A kettő sok esetben szorosan kapcsolódik egymáshoz, azonban rendeltetésüket tekintve elválnak egymástól. 

Üzemi baleset megállapítása esetén a munkavállaló az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira válik jogosulttá, példának okáért baleseti táppénzre, baleseti járadékra, kedvezményes gyógyszer vásárlásra, útiköltség térítésre, stb...

IKANOV ÜGYVÉDI IRODA A BALESETI KÁROSULTAKÉRT

Társadalombiztosítási szempontjából az alábbi balesetek tekinthető üzemi balesetnek:

  • biztosítottat (sérültet) a foglalkozása körében végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben éri (munkabaleset), illetőleg 
  • munkába menet vagy onnan a lakására (szállására) menet közben elszenvedett baleset (munkavégzéssel összefüggő úti baleset), továbbá
  • a biztosítottat közcélú munka végzése közben, valamint
  • a biztosítottat egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során (keresőképtelenség, egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának elbírálása céljából elrendelt, vagy a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenéssel összefüggésben) érte.

Amennyiben egy bekövetkezett baleset a fenti esetkörök valamelyikébe besorolható, akkor a sérült jogosult lesz a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátások igénybevételére. Itt nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ezen ellátások csak igazolt biztosítási jogviszony esetén vehetők igénybe. Amennyiben ugyanis a munkáltatónál „feketén dolgozik”, akkor TB ellátásra sem lesz jogosult! Ettől függetlenül azonban még kártérítést kérhet a munkáltatójától munkahelyi balesettel okozati összefüggésben keletkezett kárai miatt! 

Üzemi baleset köréből azonban az alábbi esetek ki vannak zárva:

- a balesetet kizárólag a sérült ittassága okozta (megjegyezzük, hogy feltétlenül ez sem igaz, mivel ha bizonyíthatóan nem áll kapcsolatban az ittasság a bekövetkezett balesettel, attól még az üzemi balesetnek minősíthető). 

- a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, az engedély nélküli járműhasználat, a munkahelyi rendbontás során elszenvedett baleset. (Klasszikus fusizás esete nem tartozik bele, amikor munkaidőben a saját érdekében végzett munka során sérül meg a munkavállaló).

- a lakásról munkába, illetőleg a munkából lakásra menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt baleset. (Nem tartozik ide, ha példának okáért a munkájával végző anyuka bemegy a gyermekéért az óvodába és onnan megy haza.)

- nem jogosult baleseti ellátásra az a munkavállaló sem, aki sérülését szándékosan okozta, vagy szándékosan késlekedett az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével.

Megállapítható tehát, hogy az üzemi baleset egy jóval tágabb baleseti szituációt érintő fogalom, mivel például magába foglalja a munkabalesetnek nem minősülő úti balesetek esetkörét is. Másrészről pedig szűkebb is, mivel nem minden munkahelyi baleset válik egyben üzemi baleseté is.

Sok esetben tehát indokolt alaposan mérlegelni egy bekövetkezett baleset lehetséges jogi következményeit, hiszen a balesettel érintett munkavállalók számtalan ellátásra, illetve kártérítésre is igényt tarthatnak. Amennyiben ugyanis egy munkavállaló a munkavégzése során vagy azzal összefüggésben balesetet szenved, akkor a társadalombiztosítási ellátásokon felül teljes kártérítésre és sérelemdíj megfizetésére is igényt tarthat.

A munkavállalók a kártérítési igényüket közvetlenül a munkáltatóhoz nyújthatják be, függetlenül attól, hogy a munkáltató rendelkezik-e felelősségbiztosítással, vagy sem.

A MUNKAHELYI BALESETRŐL EGY KORÁBBI BEJEGYZÉSBEN OLVASHAT ITT

fotó forrás

Dr. Ikanov Gábor 

ügyvéd

www.ikanov.hu

www.facebook.com/balesetijogasz